Bejegyzések

Emlékszel még?

Kép
Mondd, emlékszel még a nagy szavakra?
Az elszökött álmokra a tegnapba,
fogcsikorgató évek seregére?
Emlékszel még, hogy mindez megérte?
A kullogó, gyerekszívű páragőz,
a tettek, hogy egy életet legyőzz.
Végtelen utazásra a világban,
szavakba rejtett gyöngyöző hiányban.
A szeretetre éhes lelkekre,
kezembe olvadó ráncos kezedre.
Illatos virágra a rét elején,
a homályos szobában te meg én.
Törött csendre a temető kapuján,
első csókunkra azon a délután.
Mondd, emlékszel még a nagy szavakra?
Az elszökött álmokra a tegnapba,
fogcsikorgató évek seregére?
Emlékszel még, hogy mindez megérte?
----------------------------------------------------------------
Olvasd el Holdról készült szonettemet is!








Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától? Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


Diana Soto - Underground kiadó

Fiona Goldberg - részlet

Kép
Az Imádom a könyveket felhívására közös írásba kezdtünk. Nem a könyv lett közös, hanem a szereplő, Fiona Goldberg. Az írók feladata, hogy megörökítsék az utazását. Én Madagaszkárt kaptam helyszínként...


Madagaszkár. Fiona többször átírta a kacskaringós betűket, majd piros hátizsákjába süllyesztette a füzetet. Két átszállás után végre felvillantak a morondavai reptér fényei. Orrát az ablakhoz dugta, de a kövér vízcseppeken kívül csak a hajnali sötétség bámult rá vissza. Most nem érezte idétlennek a piros gumicsizmát, még jó, hogy hallgatott a különös e-mailre.
A földet érést követő tapsvihar után, egyetlen út vezetett a reptér egyszintes épületéig. Az esőkabáton hangosan koppantak az esőcseppek, melyet túlzakatolt a kopott bőrönd négy műanyag kereke. A sorban álló ablakok mellett egyetlen kétszárnyú ajtó várta az érkezőket.
Megszaporázta a lépteit, a többiekhez képest azonban lassúnak érezte magát. Belülről még kisebbnek tűnt minden. Halvány fény járta át a sárgára festett falakat, üre…

Álruhában csillagok

Kép
Lassan szenesedik az ég alja,
maszatolják a sűrű horizontot.
A Nap szétterül az égen, kiontott
vérként fröccsen a fekete lapra.
Félrelökik a lefogyó Holdat,
szénnel töltik üres krátereit.
Az éjszaka a fényét fenyegeti
egyre, s messziről köszön a halottnak.
Fel-felpislantanak a csillagok,
álruhában járkálnak közöttünk,
és szemükben égi fény andalog,
melybe tekintve lassan felőrlünk.
Ám ők megölik az akaratot.
Éltek még? Lám, már búcsúznak tőlünk.

---------------------------------------------------------------------------------

Olvasd el a Holdról íródott versemet is.
Szerezd be a könyvet innen!
















Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától? Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


Diana Soto - Underground kiadó

Barátok

Kép
Itt vannak a halak, s itt van a hínár,
A kagyló, melynek a homok védelmet kínál.
Rákok, medúzák, kik a sós vízbe bújnak,
Közös, hogy nem tudják, lesz-e még holnap.
Apró planktonoktól a hatalmas bálnák,
Sirályok, kik mind élelmüket várnák.
Elsüllyedt hajók kincs reményében,
Villámokkal cikázva az átölelő égen.
Az éles sziklák megtörik a habokat,
Sötétlő mélység mély titkokat tartogat.
Annyiféle jött-ment változó lesz mindig,
Eltűnnek, s nem jutnak el egy fontos szintig.
Egy szintig, hol két dolog úgy válik eggyé,
Hogy nem marad senki, ki őket elfeledné.
Mert milyen a tenger, melynek nincsen partja?
Milyen a homok, mely vizét meg nem tartja?
Te vagy a homok, én meg a tenger,
Mosom partod, mit senki más nem mer.
Medremben tartasz nyújtva óvó gátadat,
Megfékezel, nem engedsz ledönteni házakat.
Óvod, mit mérgemben magamból kihányok,
Talán az emberek ezt úgy hívnák,
Barátok…



Ha az ellenségről is szívesen olvasnál, akkor kattints ide.









Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a d…

Jelen?

Kép
Virágok illatát szellő söpri,
Sugarak simítják a földet.
Szótlanná váltak rebbenő
Gyémántok, kiket kilöktek.
Megadja azt, mit más elvett,
Visszahozza, mi sajátjuk volt.
Megmenti megint, újra s újra,
Aki mindig mellettük szólt.
Most eljön egy új világ,
Most eljön egy új élet.
S bár egykor velük voltak,
Eltűnnek a messzi képek.
A tavasz visszaadott mindent,
Amit tőlük a tél ellopott,
Visszakapták és örülnek
Akkor is, ha fakó s kopott.
Mert mindent becsülni kell.
Mindent, amíg csak lehet.
Amíg élnek, míg erősek,
Míg az élet tovább mehet.
Hisz nemsokára elmúlik.
Tavasz helyett jön a nyár,
Utána elér az ősz, a tél,
S gyönge tested nem lesz vár.
Elviszi, amit hozott neked.
Ami fontos, újra elveszi,
És mély, fekete zsebébe
Előled örökre elteszi. Becsüld a jelent, a mostat.
Feledd mi volt, a múltat.
Várd a jövőt, ami lesz,
Mert a fontos most elmúlhat.


Olvasd el a versemet a jövőről is.









Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától? Akkor itt válogathatsz a már megjelent k…

Szonett a Holdról

Kép
Villám hasította éjszakában félelem árnyéka simítja arcát. Viharparipák küzdelmük feladják, dadogó holdsugár villan vidáman.
A Föld nem bízhat csillagfény fiában. Ezüst szemében egy rejtelmes vágy lebben, őrület és szorongás lágy bolygó érzete bámul szomorkásan.
Remegő kezét nyújtja a Földnek, álmában zsenge felhőket is elér, megremegnek alatta a völgyek.
Csókot küld nekik, homályos szemén keresztül vigasztalja meg őket. Kering, s vele kering tova a remény.



-----------------------------------------------------------
A vers megvásárolható papír és ebook formában is! Olvasd el a shakespeare-i mintára írt szonettemet is.











Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától? Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

Diana Soto - Underground kiadó

Helyzetjelentés - avagy 2018 az írás éve

Kép
2018 izgalmas évnek ígérkezik. Január első napjaiban felfedeztem egy drámaíró versenyt, amelyre szokásomhoz híven lecsaptam. Egy kortárs problémát kellett boncolgatnom, így néhány órás jegyzetelés után megszületett az ötlet.


Közben találtam kettő regényíró pályázatot is, aminek örömére ismét elővettem a pihenésre ítélt kézirataimat. Úgy döntöttem, hogy mindenre szánok két-két hónapot, így időben el tudok készülni velük. Emellett dolgozni is elkezdtem, kérem szépen, márciustól hivatalosan is tanító néni lettem. A nyolcévesek pedig szépen lassan kicsinálnak, de azért szeretjük őket…


Március elsején leírtam a dráma utolsó szavát (vége), s örömmel ugrottam neki egy új projectnek, amely valahogy becsúszott a dráma és a regények közé. Az Imádom a könyveket szervezésében induló kisregény-sorozat egyik írója lettem, s ma már néhány fejezetet is fel tudok mutatni.


A dráma kész van! Jó, persze nem teljesen. Csiszolgatok rajta itt-ott, szótagszámolás párszor, helyesírás még párszor, aztán egy ü…

Nicolás Guillén − De hadd lássalak téged

Kép
Nicolás Guillén − De hadd lássalak téged  Fordította: Diana Soto

Ha meg akarsz ölni,
ne várj, míg elalszom,
hisz fel nem ébredhetnék.
Halott,
jaj, halott és alvó is,
ez nem halál s nem álom,
ez nem emlék s nem felejtés.
Halott,
jaj, halott és alvó is.

Ölj meg a hajnalban, kérlek,
vagy, ha akarsz, akkor éjjel,
de hadd lássam
a kezed,
de hadd lássam
a körmöd,
de hadd lássam
a szemed,
de hadd lássalak téged.
------------------------------------------------------------------- Nicolás Guillén - Pero que te pueda ver
Si es que me quieres matar,
no esperes a que me duerma,
pues no podré despertar.
Muerto,
ay, muerto y también dormido,
no es ni morir ni soñar,
no es ni recuerdo no olvido.
Muerto,
ay, muerto y también dormido.

Mátame al amanecer,
o de noche, si tú quieres;
pero que te pueda ver
la mano;
pero que te pueda ver
las uñas;
pero que te pueda ver
los ojos,
pero que te pueda ver.





Nicolás Guillén verséből itt is olvashatsz.














Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától…

400 szó a vágyról

Kép
Négy fal vesz körbe, csak állnak és várnak. Szürke szemekkel bámulnak, kéz a kézben, s lassan úgy érzem, hogy a lelkembe is belelátnak. Vajon érzik ők is ezt a kínzó vágyat? Szinte hallom, ahogy gondolataik frissen növő fikusszá állnak össze, s hiába futnék, már a lábamon tekeregnek egyre feljebb és feljebb. Pedig nem mozdulnak, s én is csak az ágyon ülök, keresem az ajtót, melyet oly régóta szem elől veszítettem. 
Barátságosan ölel magába a puha dunyha, bájosan dalol, hízelgő szavakkal: mi szeretünk, mi barátaid leszünk, csak aludj, aludj tovább. De még ébren vagyok, nem jöhet szememre álom. A sötétség hazug barátként suttog sorvadó titkokat a fülembe, s mikor csendre vágyok, hangosan kiált. Eddig gyűlölettel gondoltam rá, de már érzem, hogy ő nem fog cserben hagyni, akkor is itt lesz, ha új barátokra lelek egyszer. Vajon léteznek olyanok? 
A lámpafény görnyedő karokkal kap felém, kötelez arra, hogy ránézzek, s mikor végre megteszem, szemembe mar. Ó, kegyetlen világosság, majdnem elfel…

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Kép
Mivel furcsa kifejezésekről már írtam (itt), a mai bejegyzésben három olyan szót hozok nektek, amelyek a puszta logikára épülve helyesnek tűnhetnek, azonban jó velük vigyázni. 
Már négy év is eltelt azóta, hogy kalandjaim kezdetét vették eme számomra ismeretlen országban, azonban nyelvtudás nélkül is hamar feltűnt, hogy a legtöbb szó az angol igékre épül. Általában a spanyolok úgy ejtik ki, ahogy az angolok leírják. Logikus, nem?

Ebben a tudatban indultam el, az akkor még nyitva álló bowlingpályára újdonsült barátaimmal, s az általuk meghívott társasággal. Ezt értsd úgy, hogy legalább huszan voltunk, ami számomra tömegnek számított. (Ez a mai napig nem változott).
Miután bebizonyítottam mindenkinek, hogy én bizony nem értek a tíz kilós tekékhez, a gyerekméretűbe pedig nem fér bele az ujjam, úgy próbáltam menteni a helyzetet, hogy közös csocsózásra invitáltam a társaságot. Mégis hogyan? – kérdezheted, ha nem beszéltem a nyelvet. Fútbol, tenis, bolos - mind kikövetkeztethetőek, így saj…

Tájleírás - avagy így is lehet

Kép
Köszöntelek az utazáson. Dőlj hátra, s élvezd a szavak palettáját, ahogy megfestik a látottakat. Egy hosszú buszúton fogsz résztvenni, mely Cádizból Gandía felé tart, s ezalatt a majd 800 km alatt bepillantást nyerhetsz a tájba, kultúrába. Amennyiben a könyvekben mindig átugrod a leírásokat, úgy kérlek, nyiss meg másik bejegyzést.
Jó utat!Monoton zötykölődés, az ablak mellett elsuhanó táj. Azt mondják, hogy az embert meg lehet ismerni a barátairól, s szerintem ugyanígy egy országot is, főleg, ha tíz óráig buszozunk rajta keresztül. Még nem jártam az ország ezen részén, így szinte rátapadok az ablakra. Amit látok, lassan változik, miközben pontos képet fest a spanyol megyékről.

Cádiz az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozásánál fekszik. Magasra nyúló házai és vékony utcái idegőrlően kanyarognak jobbra, majd balra, miközben ugyanoda vezetnek. A város szemét- és kutyamentes, ami az én Gandíához szokott szememnek kész ajándék. Se ázott pisiszag, se fűbe rejtett batyuk a gondozott…